A namasté a jógaórák végén sokak számára a gyakorlás egyik legszebb pillanata: a tenyereket a szív előtt összeérintjük, finoman meghajtjuk a fejünket, és ezzel lezárjuk a közös gyakorlást. De vajon mit jelent valójában ez a gesztus? Ősi indiai jóga hagyományról van szó, vagy inkább a nyugati jóga világában vált szokássá?
A válasz azért különösen érdekes, mert a namasté jelentése és a hozzá kapcsolódó hagyomány nem teljesen ugyanaz, mint amit a mai jógaórákon gyakran hallunk róla.
Mit jelent a namasté?
A namasté (नमस्ते) szanszkrit eredetű kifejezés. Két nyelvi elemből áll:
- Namas – meghajlás, tiszteletadás, hódolat.
- Te – neked, hozzád.
Szó szerinti jelentése tehát nagyjából: „Meghajlok előtted”, „Tisztelettel fordulok feléd.”
A nyugati jógavilágban azonban egy ennél mélyebb, spirituális értelmezés is elterjedt:
„A bennem élő fény meghajol a benned élő fény előtt.”
Vagy másképpen:
„Felismerem és tisztelem benned azt a mélyebb valóságot, amely túlmutat a külsőségeken.”
Ez utóbbi nem a szó szerinti fordítás, hanem egy spirituális értelmezés, amely a hindu vallási és filozófiai gondolkodás bizonyos irányzataival is összhangban áll. Az a gondolat, hogy a másik emberben is felismerhető az isteni vagy a legmélyebb önvaló, különösen jelentőssé vált a modern jóga nyelvezetében.
Érdemes tehát különbséget tenni a szó eredeti jelentése és aközött, amit ma jelképesen kifejezhet számunkra.
Mi a namasté gyökere Indiában?
A namasté nem a jógatermekben született. Az indiai szubkontinensen régóta használt, tiszteletet kifejező köszönési forma, amelynek nyelvi gyökerei a szanszkritig nyúlnak vissza. Ma is használják Indiában, bár a köszönési szokások nyelvterületenként, régiónként, vallási közösségenként és társadalmi helyzetenként eltérnek.
A hagyományos gesztus során a két tenyeret összeérintik, gyakran a mellkas előtt, és enyhén meghajtják a fejüket. Ezt a kéztartást a jóga világában anjali mudrának nevezik.
A gesztus a tiszteletet, az üdvözlést és a meghajlást fejezi ki. Nem kizárólag jógához tartozik: a mindennapi társas érintkezésben, vallási szertartásokon, valamint tanítók vagy idősebb emberek iránti tisztelet kifejezésekor is megjelenhet.
Fontos azonban, hogy Indiában sincs egyetlen egységes szokás. A namaskár és a namaskáram is elterjedt köszönési forma, és bizonyos vallási vagy jógikus közösségeknek saját üdvözléseik vannak.
Indiában, a jóga hazájában is így zárják az órákat?
Igen, előfordul, de nem ez az egyetemes vagy minden hagyományra jellemző gyakorlat.
A mai nyugati jógastúdiókban elterjedt szokás, hogy az oktató az óra végén namastét mond, a résztvevők pedig viszonozzák. Ez egyértelműen lezárja a gyakorlást, és a hála, a tisztelet, valamint a közösség élményét is kifejezheti.
A történeti források és a jóga hagyományait kutató szakemberek szerint azonban nem tekinthető olyan ősi, kötelező jógaszertartásnak, amelyet minden indiai jógaiskolában alkalmaztak volna. A jógaórák végén történő közös namastéhasználat a modern, nemzetközivé vált jóga kultúrájában terjedt el, legalább a 20. század közepétől.
Érdekesség, hogy egyes hagyományos indiai jógaközösségekben inkább az adott vallási vagy spirituális hagyományhoz kapcsolódó köszönést használják. Vagyis a namasté nem feltétlenül az a szó, amellyel minden indiai jógi elköszön a tanítványaitól.
Akkor mit jelent, amikor egy jógaoktató az óra végén kimondja?
Tisztelet és hála
Az oktató megköszöni a közös gyakorlást, a résztvevők pedig kifejezhetik a hálájukat az oktató, a közösség és a saját gyakorlásuk iránt.
A másik ember tisztelete
A meghajlás emlékeztethet arra, hogy a jógaszőnyegen nem kell versenyeznünk, bizonyítanunk vagy összehasonlítanunk magunkat másokkal. Egyszerűen jelen lehetünk egymás mellett.
A belső csend felismerése
Spirituális értelemben a namasté emlékeztethet arra, hogy nem csupán a testünkkel, a gondolatainkkal vagy a szerepeinkkel vagyunk azonosak. A gyakorlás során megtapasztalt csend és tudatosság túlmutathat ezeken.
A legfontosabb: a namasté nem attól válik jelentőségteljessé, hogy kimondjuk, hanem attól, hogy milyen figyelemmel és tisztelettel fordulunk egymás és önmagunk felé. Azonban ezt a tiszteletet akár szavak nélkül is kifejezhetjük.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a cikket. Ha érdekesnek találtad, oszd meg az ismerőseiddel is!
Hála!
Namaste
