Tanácsadóként, sokszor hallom azt a házaspárok tagjaitól, hogy megcsalt a párom, pedig én mennyire szerettem. Általában sikerül rezzenéstelen arccal reagálnom, nagyjából így: „Elhiszem. És hogyan?” Erre a kérdésemre kikerekedett szemmel a válasz azt szokott lenni: „Hogyhogy hogyan?”. Mire én: „Hogyan szeretted?”. Teljes megdöbbenéssel az arcukon: „Amennyire csak lehet.” vagy „Nagyon.” Elmosolyodom: „És ha neki nem az a jó?”
Gary Chapman óta mindenki tudja, mi az a szeretetnyelv. Ám ha mégsem: minden párnak van egy szeretetnyelve, illetve kellene, hogy legyen. Ha beszélik egymás szeretetnyelvét, akkor klappol minden, mert akkor úgy szeretik a párjukat, ahogy a párjuknak jó.
Teszem azt, tudom, hogy a párom szereti, ha hazaérkezik a munkából, akkor megölelem őt és megkérdezem, milyen volt a napja. Ezért ha hazaérkezik a munkából, akkor megteszem érte ezt. Ő ebből szeretve fogja érezni magát.
Mi történik, ha nem beszélem a párom szeretetnyelvét?
Nem az jelenti, hogy nem szeretem őt. Azt jelenti, hogy nem úgy szeretem, ahogy neki jó.
Az előző példánál maradva:
Én például, ha hazaérkezem, szeretek leülni a kanapéra, esetleg átöltözni, kifújni magam, lélekben is hazaérkezni, és csak utána szóljon hozzám bárki is. Ha még be se lépek az ajtón, de már letámadnak mindenféle halaszthatatlan tennivalóval, attól csak feleslegesen felmegy bennem a pumpa és keresztet vethetünk a nyugodt estére. Ezért ha ő hazaérkezik, akkor nem ugrok a nyakába, hanem békén hagyom egy ideig. Azért mert azt feltételezem, hogy ami nekem jó, az neki is, amit én szeretek, azt ő is. A párom ettől szeretve fogja érezni magát? Bizony. Nem fogja.
És ha például azt feltételezem, hogy a hazaérkezése után biztosan örülne egy kávénak, így megfőzöm neki, aztán egyedül hagyom, hogy igya csak meg, majd később beszélünk, fog neki örülni? Nem fog.
Hogyan lehet tehát szeretni a párunkat?
Ha jól számolom, háromféleképpen.
1. Feltételezem, hogy örülne egy kávénak. Lutri alapon. Vagy bejön, vagy nem.
2. Feltételezem, hogy örülne annak, ha előbb kifújhatná magát, fejben is megérkezne. Mert én így szeretem.
3. Ha hazaérkezik, megölelem és megkérdezem, milyen volt a napja. És miért? Mert tudom, hogy ettől érzi magát szeretve. És honnan tudom? Onnan, hogy megkérdeztem. Miért kérdeztem meg? Mert így fogom tudni beszélni a szeretetnyelvünket.
Így van. Ahhoz, hogy tudjuk, mitől érzi szeretve magát a párunk, meg kell kérdeznünk tőle. Sőt! Egészen pontosan ki kell derítenünk, mintha egy használati útmutatót adna magáról nekünk, és természetesen mi is neki magunkról.
Ne, kérlek, ne legyints rá! Ez nem butaság! Mert ti már ezer éve együtt vagytok és te tudsz róla minden apróságot? Biztosan? Az emberek változnak. Az igényeik is változnak. Azt, hogy mitől érzik magukat szeretve, szintén változik. Ha nem tartasz lépést a párod szeretetigényeivel és a sajátoddal, na, ott lép fel a szeretethiány. És aki szeretethiánytól szenved, az nagyon könnyen afelé hajlik, ahol úgy szeretik őt, ahogy neki is jó. És innen pedig már csak egy ugrásnyira van az oly sokszor elhangzott mondat: „Megcsalt a párom, pedig én mennyire szerettem!”